A rendezvényen előadást tartott „Új irányok a köz-és felsőoktatásban” címmel Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár is.
Az államtitkár asszony elmondta, hogy azért akar az oktatásvezetés új törvényeket
alkotni, és nem a meglévőket módosítani, mert oly sokszor módosították már az
oktatással kapcsolatos törvényeket, annyira túlszabályozott a rendszer, hogy szinte
kaotikus állapotok alakultak ki, amit nem érdemes stabilizálni.
Kifejtette, hogy szükség van egy értékalapú oktatási stratégiára, melynek alapja
a rend, biztonság, család és munka.
Hangsúlyozta, hogy nemzeti konzultációt kezdeményeztek a törvények előkészítése során, amire nem kötelezi törvény a
tárcát, s eddig erre nem is volt példa. Megerősítette, hogy december 30-áig várják
a hozzászólásokat a két vitaanyaggal kapcsolatban (kozoktatas.koncepcio@nefmi.gov.hu illetve az eletpalya@nefmi.gov.hu e-mail címre), s jelezte, hogy a döntés-előkészítés során még további két alkalommal
lesz mód a véleménynyilvánításra.
Utalt az oktatási törvénytervezetek és a pedagóguséletpálya-modell tervezetével
kapcsolatosan arra, hogy ezek összhangban vannak, kölcsönös átfedéssel készültek.
Hoffmann Rózsa a közoktatási törvény alapelvei közül kiemelte, s a törvényi szabályozás
oktatásfilozófiai alapjának nevezete, hogy a közoktatás nem működhet szolgáltatás
alapon, csak közszolgálat lehet. Ebben a feladatban alapvetően a pedagógustársadalomra
kell támaszkodni, s az évismétlést említette szimbolikus példaként, amikor a szülő
– laikus lévén – nem képes mindig eldönteni, mi a tanuló érdeke.
Véleménye szerint az iskolában dolgozni, tanulni kell, – a követelmények olyanok,
hogy az átlagos diák, átlagos szorgalommal, legalább elégséges szinten teljesíteni
tudja.
Hangsúlyosan kifejtette, hogy az oktatáspolitikai szándék a konzervatív (értékőrzés és -továbbadás) és progresszív (kompetenciafejlesztő) értékrendet egyaránt közvetítő nevelést kívánja a középpontba
helyezni. A közoktatási törvénytervezetben ezért a nevelés alapvető fontosságú
szereppel bír.
Előadásában az államtitkár asszony kitért a különleges bánásmódot igénylő gyermekek
problémáira is. Utalt arra, hogy az esélyegyenlőséget nem az szolgálja, ha mindenki
ugyanazt kapja, hanem az egyéni bánásmód. Ez a szóhasználat jobban kifejezi a megoldást is, példaként említette a kiscsoportos
fejlesztés lehetőségének megteremtését.
A kormányzatnak több elképzelése van a leszakadás problematikájának kezelésére,
mely prioritást élvez. Megjegyezte, hogy a szülők szociokulturális háttere domináns,
de a mai kettészakadt társadalmunkban a különbségek nem etnikai alapon mutatkoznak,
bár valóban nagyobb a cigányok között a leszakadó réteg. Az integráció elősegítése
érdekében erősíteni kívánják az óvodákat, együttműködve a szociális ágazattal,
s szerepel a tervek között a „Híd-program”, mely a 8. osztály elvégzése után (1
éves programként) segítené a lemaradás csökkentését.
Felhívta a figyelmet arra is beszédében, hogy helytelen az esélyegyenlőség és
tehetséggondozás elkülönítése. A közoktatási törvény másik prioritása a kiemelkedő
képességekkel rendelkező gyermekek fejlesztése, ami szintén egyéni bánásmódot
igényel.
Előadásában röviden szólt a Nemzeti alaptantervvel kapcsolatos munkálatokról is. Elmondta, hogy jelenleg inkább a tankönyvek határozzák meg, hogy mit tanítanak
egy-egy iskolában, ezért fontos, hogy a NAT legalább minimális mértékben tartalmazza
a kötelezően elsajátítandó ismereteket is. Ezzel ki kell egészíteni a dokumentumot.
Kerettanterveket is kiadnak, melyek egységessé teszik a követelményrendszert,
ugyanakkor 10-15 %-ban lehetőségük lesz az iskoláknak arra, hogy beépítsék szakmai
elképzelésüket programjukba. Az érettségi követelmények (mint legerősebb szabályozó
eszköz) emelését is tervezi a tárca, utalva arra, hogy a hazai 20%-os elégséges
szint az EU-ban 50%.
Az államtitkár előadása végén is hangsúlyozta, hogy nyitott az oktatáspolitikai
vezetés az észrevételek, jobbító vélemények befogadására, várják a tervezetekhez
a hozzászólásokat.
(Végh Györgyi)
