Tehettem ezt, mivel a Tempus Közalapítvány Comenius, "Szakmai továbbképzés pedagógusoknak"
című pályázat egyik nyerteseként méltónak ítéltettem arra, hogy ismereteimet ez
irányba bővíthessem. Tettem ezt annak ellenére és igen nagy lelkesedéssel, hogy
épp abba a sokat kritizált korosztályba tartozom, melyről gyakran halljuk, hogy
már nem motiváltak, és vonakodnak alkalmazni az IKT vívmányait pedagógiai módszereikben.
A szervező cég
[1] egy gyönyörű, ötcsillagos tengerparti szállodában tartotta a „Go e-Learning! Learn to easily develop and run e-Learning courses to reach wider audience!”
[2] című tanfolyamát, ahova az Európai Unió hét különböző országából érkezett pedagógus,
hogy megismerkedhessen az internet alapú kurzuskészítés technikájával. Három
román, két finn, két holland, egy német és egy osztrák kollégából, valamint a
görög oktatónkból állt össze a csoport. Az azonos országokból és intézményekből
érkező résztvevőkkel kapcsolatos uniós álláspontok harmonizációja még nem fejeződhetett
be, ugyanis, míg Magyarországról igen ritka esetben kerülhet két honfitárs azonos
kurzusra (ez a lehetőség teljesen kizárt az egy munkahelyen dolgozók számára),
addig egyes országokban ezt sokkal rugalmasabban kezelik - ennek ékes bizonyítékával
ismét találkoztam.
Számomra az ilyen továbbképzések egyik legnagyobb hozadéka az országhatárokon
átívelő kapcsolatok, gyakran jó barátságok kiépülése, információk szerzése eltérő
kultúrákról. Nem meglepő módon, hamarosan két csoportra bomlott a társaság –
a skandináv országokból érkező kollégák már számos tapasztalattal rendelkeztek
a távoktatás területén, mindennapi munkájukban rutinosan alkalmazva a másik csoport
által épp felfedezésre váró eszközöket. Természetesen, ezek a különbségek a foglalkozások
utáni eszmecserék során eltűntek, és egy igen kellemes, egymás megismerésére nyitott
társaság töltött hosszú órákat a közös feladatok megbeszélésével, mely estére
a ciprusi és az otthoni gasztronómiai tapasztalatok közötti különbségek elemzésébe
torkollott.
Oktatónk egy fiatal, lelkes, jól felkészült szakember volt, aki eltökélte, hogy
5 nap alatt professzionális kurzuskészítőket farag belőlünk. Figyelembe véve az
instrukciókat tartalmazó számos prezentációt, videofilmet, egyéb szakmai anyagot,
sok hónap elmélyült munkájára lesz szükség ahhoz, hogy összeálljon és működjön
egy igazán használható internetes képzés az én gondozásomban. Nem az ő hibája
volt, hogy a különböző IKT háttérrel rendelkező csoporttagok eltérő módon élték
meg az új tapasztalatok szerzésének élményét. Hasznos lett volna egy előzetes
szükséglet- és IKT kompetencia-felmérés annak érdekében, hogy személyre szabottabb
tartalmat és oktatási ütemet tudjanak biztosítani a résztvevők számára. Az elmélet-gyakorlat
arányán is változtatnék a szervezők helyében, mert bár valószínűleg igen hasznos
tudnom, hogy mi a különbség az e-Learning és az E-learning,
[3] vagy az LMS és az LCMS
[4] között, számos olyan kérdés is felmerült, ami gyakorló tanárként egyikünk
számára sem jelentett igazán kihívást, de az ötből két napunk ráment.
Tagadhatatlan, hogy sok mindent tanultunk. Diákként is megtapasztalhattuk, milyen
egy táv-tanfolyam résztvevőjének lenni: naponta jelentek meg a nekünk készült
platformon az új tananyagok és feladatok, ezekkel az órán, illetve a foglalkozások
után igyekeztünk megbirkózni.
Letöltöttük az internet alapú kurzusok létrehozására szolgáló Moodle 2.1 szoftvercsomagot,
és megismerkedtünk ennek alapvető funkcióival. Megtanultunk adminisztrátorként,
tanárként, diákként belépni, s a különböző szerepekhez rendelt feladatokat elvégezni.
Hatalmas sikerélmény volt létrehozni a saját kis kezdetleges kurzusainkat, ahol
már mi szerkesztettük a tartalmat, beilleszthettünk kérdőívet, letöltöttünk google
térképet, és fórumot kreáltunk. Minden egyes fázishoz kaptunk egy youtube videót,
ami lépésről-lépésre ismertette a feladatokat.
Ezután jött a sokak szerint a távoktatás „Rolls-Royce”-ának becézett Blackboard,
ami a holland és finn kollégák számára megint csak ismerős volt, ezt is rendszeresen
használják az iskolai oktatás során. De belenéztünk az ATutorba, a Claroline-ba,
a Dokeos-ba, a .LRN-be, ILIAS-ba, OLAT-ba, SAKAI-ba. Ezek egyszerűbb verziói ingyenesek,
mindenki kiválaszthatja a neki legalkalmasabb programot. Természetesen az a legjobb
software, amelyik rendelkezik megfelelő mennyiségű és minőségű segédanyaggal,
jól bővíthető, felhasználóbarát, és folyamatosan frissül. Ezekből valóban csak
ízelítőt kaphattunk, hiszen mindegyik alapos megismeréséhez sokkal több időre
lett volna szükségünk, mint a rendelkezésünkre álló néhány nap. A virtuális helyzetek
létrehozására alkalmas Second Life (www.secondlife.com) lenyűgözött, s hála a távoktatás lehetőségeinek, meghívást kaptam a finn kollégáktól,
hogy csatlakozzak ingyenes iskolai internetes kurzusukhoz. Finnországban a Second
Life már tanulható iskolai szinten, virtuális helyzetgyakorlatokkal bővítik az
oktatási lehetőségeket. Sohasem hittem volna, hogy kétunokás nagymamaként fogok
egy kényeskedő egyszarvú avatar bőrébe bújni, bár a program által felajánlott
versenyautó, terminátor és hol-robot-hol-nemtudom-mi opciók közül még ez volt
a legszolidabb lehetőség.
Tudom, hogy sok kolléga nem ért egyet az IKT eszközök nagyobb arányú alkalmazásával
az oktatásban mondván, hogy épp elég időt töltenek a gyerekek a számítógép előtt,
minek ezt még erősíteni. Többen figyelmeztetnek a virtuális világ veszélyeire
is. Meggyőződésem, hogy mint mindent, ezt is a józan ész szabályai szerint kell
használnunk. Nálunk, a pályaválasztási tanácsadásban a személyes kontaktus rendkívül
fontos, az is marad - remélhetőleg még jó ideig. Ugyanakkor igen vonzó lehetőségeket
látok én is abban, hogy a fiatalok érdeklődéséhez közelálló, új csatornákat használjunk
az információk közvetítésére. Tudatosan és átgondoltan kell ezeket az eszközöket
alkalmazni pedagógiai módszertárunk kiegészítésére és színesítésére. Nem elhanyagolható
tény az sem, hogy milyen létszámú csoportok lesznek elérhetők és bevonhatók ily
módon.
Éppen ezért tartottam hasznosnak ezt a kurzust, és ajánlom mindenkinek, aki bepillantást
akar nyerni ebbe az izgalmas világba. Nagyon rövidnek találtam a képzés idejét
a tartalom függvényében, inkább csak ízelítőt kaptunk a lehetőségekből. Hazatérve
még sok energiát kell a programok megismerésére fordítanunk, de megéri a fáradságot.
A szállásról és az ellátásról csak felsőfokon szólhatok. A saját stranddal rendelkező
tengerparti szálloda lenyűgöző volt, a svédasztalos étkezések minden igényt kielégítettek.
Régen hallott orosz szavak ütötték meg gyakran a fülemet, Ciprus ugyanis kedvelt
célpontja a Szovjetunió utódállamaiból érkező, üdülni vágyó tehetősebb rétegeknek.
Egyedül az ingyenes internet csatlakozási lehetőséget hiányoltam a szobákból,
ami egy távoktatásra felkészítő képzésnél alapfeltétel lett volna.
Egy külföldi tanulmányútnál mindig fontosnak tartom, hogy minél többet megtudjak
az adott ország kultúrájáról is. Mindannyian szívesen vettünk volna részt legalább
egy környékbeli kiránduláson, szerettünk volna egy kicsit többet látni Ciprusból,
szívesen megnéztük volna, hol kelt ki Aphrodité a habokból - ez sajnos elmaradt.
Így a tanfolyam befejezése után Larnaca nyüzsgő, eleven városában bővítettem ismereteimet
a szigetországról - saját szervezésben és finanszírozásból.
A tanfolyam zárása után az oktatási felület egy hónapig áll még a résztvevők
rendelkezésére, hogy alaposabban elsajátíthassuk egy internetes kurzus megalkotásának
lépéseit. Remélhetőleg, a kialakult ismeretségek gyümölcsözőek lesznek hosszú
távon is, hiszen épp azon a területen „barangoltunk”, ahol a legkevésbé számítanak
a földrajzi távolságok Ennek megvalósítására az egyik legkellemesebb házi feladatot
már meg is oldottuk: ismerősnek jelöltük egymást a Linkedin-en.
Kovács Zsuzsanna
PPTO osztályvezető
[1] http://www.cyberall-access.com/aboutus.html)
[2] Távoktass! Tanulj meg könnyen létrehozni és működtetni távoktatásos kurzusokat
a nagyobb célcsoport elérése érdekében! http://www.learn-it-easy.eu/
[3] A tanuláson vagy a technikán van-e a hangsúly
[4] Learning Management System, Learning Content Management System
